A New York Times cikke, mely végigveszi az európai szélsőjobbos pártokat, rámutat, hogy Lengyelország példája tanúsítja: a szélsőjobb felemelkedése egyáltalán nem tekinthető véglegesnek.
Nálunk új beruházásokról tárgyalhat Hszi Csin-ping, akár be is jelentheti új gyárak létesítését, Szerbiában pedig minden bizonnyal kulturális központot avat, de Budapest és Belgrád is Peking stabil szövetségese, így ezekben nincs is semmi meglepő. Meghódítani nem minket, hanem Nyugat-Európát kell, amely egyre inkább beleállni látszik egy Kína-ellenes kereskedelmi háborúba. Hszi fő célja az EU visszaédesgetése, ehhez Emmanuel Macron a kulcs.
Szentkirályi Alexandra pedig elejt egy halat.
Virágok és stock fotók is feltűnnek, Rákay Philip pedig arról a Kovács Ákosról posztolt, aki szerint egyébként “a nők dolga a női princípiumot beteljesíteni, valakihez tartozni, valakinek gyereket szülni, anyának lenni.”
Adorján Béla az „Otthont, hitet, békét” feliratot írta a „No migration, no gender, no war” tábla hátoldalára, azt mondja, megfenyegette a polgármester.
A miniszterelnök igyekszik hasznot húzni Oroszország, Kína, és a Nyugat világméretű versengéséből, írja a hírügynökség cikke.
Az Európai Unió egykori bővítési biztosa, Günter Verheugen szerint a közösség a mai állapotában nem lenne képes a húsz évvel ezelőtti, tíz országot magába foglaló bővítést ilyen gyorsan végrehajtani. Szerinte Ukrajna uniós csatlakozása nem reális, és az Ukrajna-kérdést csak Oroszország bevonásával lehet rendezni. Viszont ahogy szerinte a lengyelek is képesek voltak megvédeni a demokráciájukat, ez Magyarországon is sikerülhet. A Deutsche Welle interjúja.
Öt pontból mindössze egy igaz, azt is jelentősen túldramatizálja, felnagyítja a Fidesz kommunikációs gépezete, Orbán Viktorral az élen.
A Fortenova-csoportért kínált összeg a horvát érdeklődők ajánlatának bő másfélszerese, de messze meghaladja a cégcsoport piaci értékét is. A háttérben horvátországi termőföldek hasznosítása is felsejlik.
Miért nem érdemes Hadházy Ákosnak és Magyar Péternek rosszban lennie? Miért fér bele néhány unalmasabb tüntetés is, és miért az eddigi legnagyobb próbatétel a debreceni nagygyűlés? Mire számíthatunk június és október között? Kire szavazzon, aki senkire nem akar szavazni? Ésik Sándorral rengeteg kérdésre válaszoltunk választási podcastunk legújabb részében.
A volt győri polgármester a szexbotrányából azt tanulta, hogy „hölgyekkel nem megy többet hajóra, csak a feleségével”, a korábbi felvételeket pedig ő is megnézné szívesen, mert még nem látta.
A miniszterelnök a Kossuth rádióban beszélt a benzinárról, de még többet a háborúról. Mint mondta, Magyarországnak olyan “biztonsági megoldást kell találnia, amelyben az oroszok is benne vannak”. Szerinte most “háborús, nem pedig békeárak vannak”. Bírálta a háborúpárti erőket Soroséktől a baloldalig.
Amikor a CPAC, valamint a Heritage magához öleli a magyar vezetőt, akkor Kína rosszindulatú befolyásának növelését támogatja nyugaton, és aláássa az Egyesült Államok biztonsági érdekeit, írja a konzervatív American Enterprise Institute munkatársa a Washington Postban.
Csütörtökön is országot járt a miniszterelnök, ahol ezúttal is előszeretettel hangsúlyozta, hogy „a magyar baloldal háborúpárti”.
Húsz évvel a magyar csatlakozás után Orbán Viktor azt reméli, jelentős beleszólása lehet az uniós vezetők kiválasztásába, amikor az általa helytartótanácsnak csúfolt Európai Unió egyik irányítója lesz. Csakhogy az EU az idén szorosabbra zárhat, mint azt a magyar kormányfő szeretné.
A Fidesz ugyan nem gyengült érezhetően, mégis eddigi legrosszabb eredményére számíthatna az EP-választáson, ha azt ezen a héten tartanák. Az ellenzék ismert pártjai szabadesésben vannak, és további veszteségekre számíthatnak, ha a Tisza Párt az önkormányzati választásokon is belehúz.
Törvény szabályozza továbbá a hitelfelvételt és a katonai műveleteket is.
